A fiam körülbelül másfél éves volt, amikor észrevettük, hogy nem ejti ki olyan gyorsan a szavakat, mint társai. Ezért konzultáltunk egy logopédussal, aki az értékelést követően megállapította, hogy kismértékű motoros késleltetése van, ami megnehezíti számára a mássalhangzók kikerekítését. Más szavakkal, rengeteg hangot tudott kiadni, de az ajkát lekerekíteni, hogy érthető szavakká formálja őket, nem jött magától értetődőnek. A szakértői segítség ezután következett – ami egy évvel később figyelemre méltó javulást mutatott. (A háromévesem hivatalosan is fecsegő.) Eközben logopédusunk megtanította nekem az egyik legértékesebb kifejezést a dühroham eloszlatására – és ez minden gyerekre vonatkozik.
Csak két szó: Mutasd meg.
Lásd, a beszéd késése vagy sem, a nyelvi készségek feltárásának folyamata (ami egy és három éves kora között felrobban , az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint) frusztrációt okozhat, mind a szülő, mind a gyermek számára. Például: A kisgyermek azt akarja, hogy találjon neki egy konkrét játékot, de a játékra vonatkozó szava (mondjuk: buborék) semmit sem jelent az Ön számára. Mégis, az ő fejében így hívják, és pontosan így is beszél. És minél többet mondod: „Mi a méz?”, annál kidolgozottabb lesz.
A „mutasd meg” kimondása azonban dühroham diffúzorként működhet. Először is, ez egy kijelentés a kérdés helyett, és kedvesebb módja annak, hogy rájuk hárítsák a rájuk háruló terhet, hogy kimutassák igényüket, amikor még nem találják vagy fejezik ki a megfelelő szavakat. Másodszor, kiküszöböli az oda-vissza forgást, amely ingerültséghez vezethet. (Bubbub. A vízre gondolsz? Bubbub! Buborékot akarsz?). Ehelyett a feltörekvő beszélője odamegy a kérdéses dologhoz, és előadás mit jelent.
A lényeg? Nekünk elég jól bevált, hogy megosztottam anya barátaimmal, akik most már esküsznek is erre a kifejezésre.
